Egy kis sütnivaló
Sütőtök és a kabakosok
A kabakosok a világ minden táján megtalálhatóak, híres konyhák előszeretettel használják alapanyagként. A töknek több száz alfaja ismert, formában, színben, nagyságban és ízben nagyon eltérhetnek egymástól. Őshazája Dél- és Közép-Amerika. Állítólag a texasi és a mexikói indiánok termesztették ültetvényeiken. Hazánkban is nagyon régen termelik, mindig jól megfért a kukoricásban.
A közönséges sütőtök hatalmasra nő, íze édes, húsa laza és narancsszínű. Mivel jól eltartható, és ha megcsípte a dér, különösen édes, zamatos ízű lesz, egész télen kedvelt csemegének számított a legszegényebb családoknál is. Nemcsak a kemencében frissen sütött tök szolgált eledelül - amelynek kellemes illata semmihez sem hasonlítható -, hanem a pirított tökmag fogyasztása is jellemző szerepet játszott néptáplálkozásunkban.
A népi gyógyászat is felismerte a sütőtök és a tökmag jelentőségét. Számos betegség - főleg vese-, máj-, köszvény- és bélbetegségek - esetén ajánlották a sütőtököt, de elsősorban a magjának tulajdonítottak különleges gyógyító hatást. Egyes helyeken hashajtóként és béltisztítóként rágcsálták, máshol féregűzőnek tartották. Valószínűleg magas zsír- és élelmirost-tartalmának köszönhetően.
A sütőtök táplálkozás-élettani értékei ma sem vitathatók. A húsa - mint azt narancssárga színe is mutatja - igen gazdag karotinoidokban, C- és B-vitaminokban.
A sütőtököt - mint ahogy a neve is mutatja - rendszerint sütve fogyasztják. Frissen kisülve legmagasabb az élvezeti értéke. Az íze cukortartalmától függően változó. Mostanában piacra került a sütésre különösen alkalmas kanadai tök. Jóval kisebb mint a hagyományos magyar sütőtök, alakja hosszúkás, kezelése praktikusabb. Megsütve íze garantáltan édes és kellemes.
A sütőtököt - mivel könnyen emészthető - már a csecsemőknek is adhatjuk. Először burgonyával lazítva, később önmagában, enyhén sózva, tejjel hígítva. Bölcsődében, óvodában egyaránt a gyermekek tányérjára kerülhet.
Készíthetünk sütőtöklevet, nyers sütőtökből, esetleg más gyümölcsökkel - almával, körtével - kombinálva. Megfőzve vagy megsütve, tejjel sütőtökturmix készülhet.
Levesnek sűrítés nélkül, pürésítve, tejjel vagy tejszínnel lazítva, pirított olajos magokkal (szezámmag, tökmag, napraforgómag) tálalhatjuk. Tejszínes, enyhén sós püré formájában, szerecsendióval ízesítve csirke-, illetve pulykahús mellé adhatjuk.
A sütőtököt tejjel, ha szükséges cukorral kikeverve, vagy habosra turmixolva, tejszínhabbal a tetején, desszertként tálalhatjuk. Ízlésünktől és fantáziánktól függően saláták alkotórésze is lehet.
A tök legértékesebb része a magja. A tökmag kis mennyiségben is jelentős biológiai értéket képvisel. Energiatartalma 2617 KJ/623 kcal. Az olajos magvak között legmagasabb a fehérjetartalma 33,9 g, kimagasló a zsírtartalma 50,5 g, igen kedvező a zsírsavösszetétele, esszenciális zsírsavakban gazdag. Az átlagosnál alacsonyabb a szénhidrát 3,6 g és jelentős az élelmirost-tartalma.
A tökmag kiemelkedő táplálkozás-élettani értékét az igen magas magnézium- (970 g/100 g), kálium- (920 mg/100 g), alacsony nátrium-, jelentős E-, B1- és B2-vitamin-tartalmának köszönheti.
A sütőtökben lévő karotinoidok és a C-vitamin, a tökmagban lévő E-vitamin, mint antioxidánsok, védelmet nyújtanak a szervezetnek, mivel jelentős szerepet játszanak az ún. szabad gyökök hatástalanításában.
Csökkentik az érelmeszesedés és a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. A hazai lakosság táplálkozására a magas nátrium- és viszonylag alacsony magnézium- és káliumfogyasztás a jellemző, ez az arány a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet. Éppen ezért a tökmag kedvező ásványianyag-összetétele figyelmet érdemel az egészséges táplálkozás megvalósításában.
Sütőtökös Halloween
Mostanában már Magyarországon is divatba jöttek a különféle Halloween-partik. Nem árt, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos furcsa jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a nagy felfordulás.
Kelta hagyomány szerint ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Ezt egyrészt azzal magyarázzák, hogy azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (vagyis meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből - a druidák Usinachban égő tüzéből - újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba, amely szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket - feltevésük szerint - már megszálltak a szellemek.
A Halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is, amely a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég káoszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány.
Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.
Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember - bizonyos Jack - alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
És hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny. Majd jelmezt öltenek, és a töklámpával házról-házra járnak, hogy édességet kéregessenek.
Habár a hiedelmek már a feledés homályába merültek, a töklámpás felvonulás mókás látványt ígér. Ne feledkezzünk meg azonban Mindenszentek napjáról! November első két napján gyújtsunk gyertyát drága halottainkért a temetőkben vagy otthon!